Pelyhek sercegésében...

/2013. 01. 24./

 

Pelyhek sercegésében
illatok hullámait
löki a tavasz
kósza árnya,
de még süvít
az alacsonyan
szálló hideg,
csapdos szürke,
viaszos szárnya.
Lepereg róla,
s a deres földön
vacogva piheg
egy eltévedt,
gyenge sugár.
Mint légre a
szomjas tüdő,
úgy vár
ez a lomha élet
az ébredésre.
Vár a lét,
a dermedés
barlangjában ülő,
vár a test a
friss csobogásra
a vér medrébe,
és vár Ő reá
a mindennapok
betonjai közé gyűrt
állandó egyedüllét.
Ám ritka csodákból
simul apró rügy,
s a ráncos szürkékből
zöldet fakaszt.
Te egyetlen, drága,
gondtalan március,
kérlek, hozd el neki
is a virágzó, üde,
bennem nyíló tavaszt!