Keleti pu. 

/2011. 09. 27./

Alacsonyan szálló galambok,
boldogságmorzsákért peron
menti párhuzamos kalandok,
hűvös szárnycsapások örvényét
félő őszvégi napsugarak,
idegenből kéken görgő
lassú "falak",
áramkörök sistergő szikráit
elnyomó italszagú szignálok,
búcsúddal együtt késő szerelvény.
Zárlatos gondolataimat szerelvén
ismét rólad pingálok.
Míg várok,
a forró bűn hideg hiányával
izzasztom a padot.
Érzéseink főbérlője rég
hajléktalanná tagadott,
ám a vágy nehéz közelsége
miatt a költözés vontatott,
de miattad nem késem le
többé a vonatot...
Én ott voltam neked.
És te itt? Voltál nekem?

Mondd Istenem,
miért van két életem?