Boglárka

 /2010. 08. 30./

Csütörtökön csillagoktól kaptam
az éjszaka ajándékát.
Szemeidben csillant meg,
és puha ajkaid bontották
a meglepetést.
A kék ruhafarmer
elszántan munkálkodott rajtad,
s érett a zabolátlan
testlepetés.
Kedd estén
Duna-parti naplemente színezte
a gránátvörös felsőd,
s emlékembe így öltöztél
örökfestőt.
Elkápráztatott a szín-játékod,
és már két nap után
a szívembe költöztél.
Nem sejtettem a színjátékot,
mikor
illatfellegeid működében
rajtad bukdácsolt
szemeim botorkáló tekintete.
Rád hogy tekinthetek
egy ilyen
kedd éj után?
Hisz' bizakodás könnyen születik
kedély után!
Választ a péntek hozott,
s a világ gyorsan
megváltozott:
lezúdult a komorszemű
nyárvégi eső,
és nálad én lettem a
következő kieső.
A meglepetés-csillagok
lehulltak az égről...
Már csak vizet prédikált
az álszent
boros pohárka,
s éjjel a dörgő ég alatt
zokogott egy
"Bogárka".
Így zárult a kétségtrilógia...
Remélem téged is a felejtésbe
visz át
a három napos érzésparódia,
de addig is
viszlát
Boglárka!