Zárvíz  

/2010. 06. 07./

"A víz szalad, és csak a kő marad,
a kő marad..."*
Ma fordítva van minden:
a kő szalad, és csak a víz marad,
a víz marad!

A száraz föld elnyeli a vizet...
Ma fordítva van minden:
Víz nyeli a Földet!
Szakad a part, s a lak.
Dühében tető tépi a szelet,
esőn kopog az ablak,
és valakin dörömböl az ajtó.
Utcákon házal az omlás,
Keselyűként csipked a sajtó,
hisz életre kelt a bomlás!
Romos portán csend honol,
víz alatt félve csendel a hon,
csekély eséllyel vár a renddonor
míg az özöngyík szalad fel a falon.

Zokog a szem és vérzik a szív...
Ma minden fordítva van!
Vérzik a szem és zokog a szív!
Temetőben halottaink sírnak értünk,
s az ima mormol minket,
hogy hitünkből kitértünk.
A sors ma megfordított mindent,
hisz összekovácsol a vízvas,
és minket erősít a gát!
A bajban összefog a magyar,
s úrrá lesz az árvízen,
akkor is,
ha napról napra
újabb lakat kattan a zárvízen.