2013. január 5., szombat

Káoszvers 

/2011. 07. 10. - 2011. 07. 14. ; Turi Emese, Hajtós Bertalan /



Homokbuckák közt pihenő nyugalom
és ismeretlen lábnyomok csendképei.
Bús árnyékok intenek felém,
- buckalakott életek őrzői. -
Szabadságszínű szirénszólamok
a gondterhelt emlékek törlői.
Rojtokra szakadva kuksolnak
a hamukék, penészbélelt sarokban
kuporgó koszkupacok,
s a szorosra zárt, vigyázó karokban
fogant, pilleszárnyú ígéretek
magva sziklás talajra hull.
Az éjben elveszett remény
szele a hűvös hajnalban dúl.
Magány visít a tűlevelek közül,
talpa alatt rekedten reccsen az avar.
Porrá tört elveken lépve
rátapos a rend-csendre a zavar,
nagyot dobbant, majd ismét hallgat.
Nyomtatott szúnyogtetem ragad,
s a nihil sűrű erdejében
csupán néhány létlenyomat marad.
Bágyadtan keringő fénypöttyök köré
gyűlnek a poros szárnyú szentjánosbogarak.
Egyedül vagyunk, ha magunkra hagynak?


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése