Esetek 

/2013. 01. 12./

Nézd, ha nem vagy 
velem, nem kellesz
egészen.
Ha itt vagy nekem,
izzik bennem közeli
hiányod,
hiszen másé vagy
szívedben, lelkedben,
egészben.
Egymás képe szemünk
futó könnyéből már
kiázott,
s reszket a rideg távolság
a bennünk élő vágyak
melegében.
Ha majd a Tárgyra
térek
mondd el nekem azt:
akkor nemesb-e a
lélek,
ha eltűri melletted őt,
és csak örökké
második maradok én
néked,
vagy ha kiszáll
tenger fájdalma
ellen,
s fellázad, mert tudjuk
jól, te vagy az
 Alany, akivel kell
lennem.
Szomorú szívembe
szúrt tőröd 
– bár élét veled együtt
fenem –
mikor megcsókolom
bús bőröd,
kioltja a fájdalmat
bennem.
Határozott esetekben
nem engedhetlek el,
csak ha magamba
zárlak,
úgy talán majd nem
tesz tönkre, ha újra tőle
várlak,
ám tudom, hagynom kell 
szabadon.
– Igen, én is meglepődök
magamon –,
de ha ő nem birtokolna
téged, nem törnénk át
a sors emelte érzelmi
falakon,
s nem épülne fel
bennem kettőnkből
a remény:
lehetek neked több,
mint az együtt bujkálós
estelek!
Bár ha osztoznom kell
rajtad nem lehetsz
az enyém…
Kérlek, hadd legyek
csak én a te Birtokos
eseted!