Véletlen

/2008. 06. 26./

Mint most szívembe a fájdalom,
hasít húsodba tőröm!
Miattad szenvedek, veled
egy pillanatig sem törődöm.
Könnyes szemmel felém fordulsz
te vérző torok:
hálát adnál Istennek,
ha még most megbocsátok!
Viszont rád ügyet sem vetek,
rágyújtok, s elejtem a gyufát...
Óh, véletlen, akárcsak,
hogy hűtlenül megcsaltál.
Nyugodtan elsétálok,
s a forró lángokat érzem.
Te menekülsz és fulladozol.
Véletlen volt,
nekem semmi vétkem...
Föltépett, véres, üvöltő seb
kötszer után kapkodsz,
hazudni könnyen megtanultál,
túlélni véletlenül sem fogsz!
Így majd hamar elfeledlek,
néma heg maradsz az életben...
Jól jegyezd meg!
Még egy hiba,
és megesik a véletlen!