Forgatókönyv

 /2010. 01. 09./

 

(Fuzám-vers)

Részegesen kóboroltak mellettem a tettek,
S üvöltött az egyetemes gondolat: hiányzol!
Majd Kodály Körönd-lakó életképek kergettek,
S éjjel kettőkor elindultam a Duna-partról.

Felhőcsordák szaporán kerülgették a Holdat,
Habos esőpásztor gurgulázott a Jászain,
A lusta macskakövek Fuzám*-hiányt nyávogtak,
S arcom nem lett úrrá felhízlalt könnycseppnyájain.

Képzelettáncosomra Nosztalgia Fuzámmal
A tükörparketté ázott úton emléktánc várt,
S a lélekőrző emlékkép cserélt fájdalmammal,
Amíg a komor-szürke pirkadat vacogva járt.

Hajnalra napfoszlányból illatszellem gomolygott
Szemtelenül görgetve mázsás érzelemhalmot,
Lelkemben erős delírium-másnap tántorgott,
S reménytelen hessegettem a Fuzám-illatot.

Reggel esélyt kéregetett a Szerelemkoldus
Míg alkoholos tébolypocsolyában tocsogott,
Követ hányt rá minden járókelő farizeus,
Mégis sajnáltam tőle a lélekmaradékot...

Lélekmaradék. Szenvelgésklisé. Csupán ez maradt.
A rímpengés operatőr elvágta gondolatom.
A fél éves sorsfilmszalag megfakult és elszakadt.
A magányforgatókönyvet hat hónapja másolom...

 *(fuzám: a múzsa)