Tegnapelőtt  

/2009. 06. 29./

(Fuzám-vers)

Szögre akasztva ringatózott az Idő.
Egy mozdulatlan fuvallat vihart kavart.
Angyalt hozó csillagfényű záporesőt,
Éjjel Fuzám*-ízű hajnalhabot habart,
S alvó szívem szeretni kélt Tegnapelőtt!

Mámor-álom alján láttam a világot,
S a szemerkélő szerelem-szenderület
Képlete sürgette az Idővonatot,
Lelkünk üde boldogság-lilát szédelgett,
És Fuzám-színnel rajzolta a Tegnapot.

Már csak szépiával színezi a napját.
Kegyetlen tussal fest feketét a Mába.
Az Idő lejátszotta társasjátékát:
Nincs többé Fuzám, se Mára, se utána,
Hisz lelkünk elvesztette társas "játékát"...

Szögre akasztva rángatózik az Idő.
Könny marta magányrozsda eszi a percet.
Holnap hiába mozgatok minden követ,
De gyermek-hittel remélem: megtörténhet,
S minden Holnapot egy Tegnapelőtt követ.
 

*(Fuzám: a múzsa)