Hazudni... 

/2012. 01. 31./

 

A papíron, reszkető
lámpafény dereng,
hamis képek kékje
szakad ki a tollból,
s az öreg izzó tintám
hazugságán mereng...

A rádió slágert kreál
összelopott akkordból,
az újság pedig kamuból
erős betűvárat épít,
s a képernyő örömöt vetít
ezernyi fájdalomdarabról...

Ha magadnak is hazudsz,
az kettőnket megszépít?
Őszintén: szemed lehunyod,
mikor a szád megcsókol?
Jövőre már kevés a füllentés,
amit a jelen készít...

Miért jó csillagokat
leígérni a borús égről?
Reményteli embernek
megtévesztést kántálni,
vagy konok koholmányt
a háborús régről...

Miért kell a világ kertjébe
valótlant plántálni,
s a lehullott szirmoknak
a gazban aludni?
Szeretném legalább egyszer
az igazat hazudni!