Melletted 

/2011. 09. 08./

Az ősz fáradt bronzaiban
üdén fénylik szemeid
fiatal nyári azúrja.
Lassan megszúrja
a világot a dér,
halovánnyá fonnyad a mező,
s magányába roskad a tér.
Puha-piciny kezedtől
az enyém félőn meleget kér,
s bőröd ártatlan-fehérje
életet lehel a reá hulló
sárga-barna levélre.
Hűen remélve
bízom, hogy nem csupán
egy éjutó látomása maradsz,
s lényed színes ragyogásán
az esős ború sem halaszt,
hisz' melletted folyton nyár
és tavasz van:
tündökölnek a létfonalra
fűzött évgyöngyök
a nyakadban.