Krizia

/2010. 12. 05./

I.
Októberi fényfüggönyére
finom-fehér fodrokat
álmodott
a Hold, s ablaküveg
osonással a karnisra
akaszkodott.
Tükörparkettára égi éjfény,
és párkánylakó
virágszirom-árnyék
kuporodott.
Elmacskásodott a
perzsaszőnyeg.
Rétillatú hunyorzöld
pléded alatt
szenvedélyt szuszogott
a hajnali lepedő,
s téged áhított a simítás,
az angyalit epedő...
Meglepő,
de a
pőre pillanat-paplan pár
nap alatt
holmi közönylepellé foszlott.
Éjjel neked csupán
hajnaltorz érzelemlét osztott
a kékfrankos borbáró.
Részemről részeg
ágyas volt a naiv-ittas
esztelenség is,
bár te sem józanodtál a
szuggeráló szesztelenségig.

II.
Azóta
nemlesz-álmokat
pihent helyemre a párna,
Sose-volt Semmit zajgott
üres fejembe a lárma,
türelembe
csendült a Soha-lesz Mindent
elvontan vonagló elmétlen
kétség.
Vártam rád.
Hiszen gondolkodni
nem vétség,
de hideg borúvá szürkült
a Kék ég
mire magához tért benned
a kezdetekbe fáradt vég.
Kimúlt belőled
az elnyúló nyár őszi árnya,
s a "távolságba" áradt rég.
Bennem szárad még
az ázott lelkű
október-odúba bújt
vacoknyi vágy,
ki nélküled minden
novemberi jövőemléket
vacogni vágy...

III.
Ami benned
ragyogni szokott,
- az elbűvölő
talány -
talán teljesen kikopott
belőlem.
Mára csupán
egy bővülő
rajtam kívüli maradvány.
Belőled maradván
esténként a magány
ködös derengésében
néma emlékreklámot vetít
a szobám hiányfalára
plakátolt vézna
nőalak.
Sovány a vigasz is:
a duzzadó
vágyú ajak
maradék emlékképe,
mellyel számra súgtad
a csókban olvadó
titkot.

IV.
Rácsnevelte öntudatom
szabadjára engedte
a szitkot,
melyet egy hónapja
zártál belém.
Életfogytig bánom,
hogy nem szöktem
lágy harmóniába,
s tettestárs voltam
a bűnös
szájharmóniában...
...és tessék:
a fájdalomszúrást,
amivel
egy "beszélnük kell" bír
negyven napja ecsetelem.
Ó, hiába!
Decemberre sem
halványult a pír,
sőt,
zord jégfekéllyé fagyott telem.
Tavaszra talán a múlt
kusza
hajtásait jelenfává
nevelhetem,
s lázas képzeletem
kósza
valósággá heverhetem...
Addig viszont
reszket a rianás
véges meandere:
emléked, Renge Lídia,
s didereg
a nyárérlelt őszparfüm
édes leandere,
a hiú-gyenge Krizia.