Vágy és rettegés

  /2009. 01. 28./

(Fuzám-vers)

 

Kopog az eső, szélvihar zúg, dübörög az éj.
Dühös lelkem a vérvörös ég aljáról lázadni kélt.
Hisz eltűntél! Helyeden tátong a félholt magány-kéj!
Kereslek, de nincs más, csak zűrzavar, zúzódás, zizzenés...
Eltűntél! Egyedül maradtam én: a vágy és rettegés...