Tévtünet

 /2011. 03. 04./ 

Nyomasztó sors-sikátorrá
szűkült az élet,
ahol hónapok óta
este van,
ahol elsorvadt a fény,
de az árnyéknak is
teste van,
s a világban szárnyaló lélek
semmivé lett.
Ahol egyedüli társ
egy magánylény,
s ahol a valóság a révület.
Itt a nyugalom reményét
üldözi a félelem,
s visszatérő vendég a rémület,
mert garasnyi
bormámorért lételem
a vérszüret.
A kukák mögé gyűrt
szemét szorongásszagot
terjeng.
A múlt már kiszáradt,
a jövő még
poshadt pocsolyában
fetreng.
Ázik a
kartonkupleráj,
s a
puccos papírpalota.
Reccsen, lobban a hordótűz,
fertőz az utcasarki vérrontás,
jó üzlet a pornószűz
tinédzserélvezet.
Heroinért vérontás
a garancia.
Ma már meggyőzésben
a pengeél vezet.
A térrontás divat:
hanyag elegancia.
A renoválás
nem pénz, s nem ész
kérdése.
Az életterveket
megette a penész.
Csupán egy falatnyi zavaros
káoszelmélet a maradék.
Desszertnek pedig
egy újabb merész
szippantásnyi valóságmentes
merengés-haladék.
Az elfogyasztott eufória
után légszomjas a nép.
- Persze légmentes
a " Nagy Eu-fólia "... -
Magyar mellékhatás
a tétlenség!
Én is tétován írjam e sorokat?
Mit írnék?
Akkor is könnyek
nélkül sírnék,
ha még meg tudna hatni ez
a világ?
Úgy hervadok, mint algás
vizű vázában
a virág.
Éveket fonnyadok az
érzékkatlan mélyén.
Így
"érzéketlen" lévén
mégis kínsikolyos
rémképek kísértenek.
Engem már
végleg kiszipolyoz
az életnek nevezett
tévtünet!
Vény nélkül mennyiért kapható
létszünet?