2013. január 6., vasárnap

Ősz 

/2012. 05. 25./



Négykézláb caplat a köd,
teste nyirkosan 
halad a remegéssel.
A macskakő vizes
gombolyagot köp,
s arcomra zöld szemével 
közömbös tekintetet vés fel.
Fönn álmos lámpafények
szemlélnek pislogva,
szomorú fűzfacsoport
már csupasz megvetéssel
könnyezi rám vizét.
Az ég alja sem
hajlik már pirosba:
a hideg éj-lég a szemre fagy,
nem látom már színét.
Az ősz előre megfőzte
a tél fehér-kásás grízét,
s fahéj helyett tetején
csak sarat hagy.
Éhesen didereg kezemet
szorítván a magány,
s lucskos léptekkel mozog
fejemben a gondolat:
látja-e rajtam hiányod az ősz, 
vagy csak a nyárét magán?


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése