Ősz
/2012. 05. 25./
Négykézláb caplat a köd,
teste nyirkosan
halad a remegéssel.
halad a remegéssel.
A macskakő vizes
gombolyagot köp,
s arcomra zöld szemével
közömbös tekintetet vés fel.
közömbös tekintetet vés fel.
Fönn álmos lámpafények
szemlélnek pislogva,
szomorú fűzfacsoport
már csupasz megvetéssel
könnyezi rám vizét.
Az ég alja sem
hajlik már pirosba:
a hideg éj-lég a szemre fagy,
nem látom már színét.
Az ősz előre megfőzte
a tél fehér-kásás grízét,
s fahéj helyett tetején
csak sarat hagy.
Éhesen didereg kezemet
szorítván a magány,
s lucskos léptekkel mozog
fejemben a gondolat:
látja-e rajtam hiányod az ősz,
vagy csak a nyárét magán?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése